Sun. Aug 18th, 2019

A biztonság záloga – Zöld könyv: Útmutató az élethez

2018 egyik legnagyobb dobása csak óriási késéssel érkezett meg Magyarországra, a bemutatásnak viszont igencsak örülhet a hazai közönség, mivel a tavalyi év egyik legerősebb alkotása és az idei Oscar-gála Legjobb film kategóriájának egyik legnagyobb esélyese a Zöld könyv – Útmutató az élethez. Az alkotás a gazdag úriember és a hánytatott sorsú sofőr kapcsolatát, mondhatni barátságát helyezi a középpontba. Egy igaz történet a képmutatásról, a büszkeségről, a tisztességről és a méltóság megőrzéséről.

A történet 1962 utolsó hónapjaiban játszódik, ekkor Tony Vallelonga, a bronxi születésű olasz-amerikai férfi kidobó emberként dolgozik egy jónevű szórakozóhelyen, a Copában. Ám, amikor a klubbot bezárják renoválás okán, a családapa munka nélkül marad. Tony állás után keresve jelentkezik sofőrnek – tudomása szerint egy doktort kellene ide-oda furikáznia. Legnagyobb megdöbbenésére hamarosan kiderül, hogy a doktor valójában egy sok diplomával rendelkező fekete zongorista, egy igazi virtuóz. A sofőri megbízás két hónapra szól, egy, a déli államokra fókuszáló turné erejéig. Közös megegyezés alapján sikerül dűlőre jutniuk, és ezzel egy kockázatos utazás veszi kezdetét, mivel Amerika déli államai elhíresültek rasszista mivoltukról. Nem csupán túlélni kihívás ezt a kalandot, de legalább akkora erőpróba önmagunk elfogadtatása.

Tony Vallelonga-ról a néző fejében a karakter bemutatását követően az a kép kezd el élni, miszerint a kidobó sohasem hagyta el New York-ot. Szerető családdal, sok baráttal rendelkezik, azonban a kiszolgáltatott munkanélküli helyzet arra sarkallja, hogy előítéleteit félretéve dolgozzon egy afroamerikai férfinak. A személyére jellemző a kort meghatározó burkolt rasszizmus, erre igen szemléltető példa az egyik első jelenet, ahol Tony a melósok – akik történetesen színes bőrűek – által használt poharakat kidobja, nyilvánvalóan azzal az indokkal, hogy abból feketék ittak előtte. Egyszerű felfogású ember, akinek értékítélete a Shirley-vel való turné alatt megváltozik. Mortensen alakítását rendkívüli autentikusság jellemzi – gondolhatunk arra az olasz akcentusra, amelyet a színész az egész játékidő alatt használ. Éppen ezért érdemes eredeti nyelven megtekinteni az alkotást, mivel rengeteg nyelv használata előkerül a filmben. Azonban olasz kifejezésekben is bővelkedik a film, a kifejezetten suttyó karakter pedig a közös utazás alatt hamar a néző szívéhez nő. Tony ’Lip’ Vallelonga (magyarban Hatnás Tony) később számos hollywoodi produkcióban szerepelt, például a Fedőneve: Donnie Brasco című gengszterfilmben és a Maffiózókban.

Dr. Don Shirley határozottan a legösszetettebb karakter a filmben. Shirley jazztriójával járja az Államokat, megjegyzendő, hogy már más kontinensen is sikert aratott. Azonban virtuozitása mellékes tulajdonság a személyével kapcsolatban. A zongorista pontosan abba a korba született a világba, amikor a rasszizmus még igencsak jelen volt Amerikában. A férfit leginkább a kifinomultság, a kimértség, és a büszkeség jellemzi. Elég csak lakókörnyezetére nézni, amely a Carnegie Hall épületében található, a hivalkodó berendezésre és díszítőelemekre, amely hosszú, szorgos évek gyümölcse. A Tony-val való kapcsolatépítés is különleges; a zongorista nem nézi le sofőrjét, annak faragatlan stílusa miatt, sokkal inkább fejleszthető alapanyagnak tartja, érdemesnek valami műveltebb tudás megszerzésére. Shirley egész életében azon dolgozott, hogy elfogadtassa magát a fehérek által. Az a néhány perc, óra, amelyet a színpadon tölt előadása során – ennek idejére válik ő is valakivé, csak ezzel tudja megnyerni az emberek elismerését és szeretetét. Látszólag, mert a bürokrata felső tízezer tagjai nagyon képmutatóak. Eljön az a pillanat Shirley számára, amikor el kell döntenie, hogy úgy táncol, ahogy fütyülnek neki, s ezzel egy látszólagos elismerésben részesül, vagy az őszintébb utat választja, s ezzel megőrzi a méltóságát.

Kétségtelen, hogy Mahershala Ali a lehető legjobb választás volt a szerepre, a színész nem először tesz tanúbizonyságot drámai erejéről – itt azonban a humor is megjelent némiképp, amelynek forrása leginkább Shirley intellektusának tulajdonítható.

A színészi játék mellett a rendezés és a forgatókönyv is kiváló. E három tényező elegye felelt a leginkább azért, hogy egy könnyed hangvételű, ugyanakkor nagyon komoly mondanivalóval rendelkező dráma születhessen, amely sok alkalommal súrolja a vígjáték határait. A filmet Peter Farrelly rendezte, akinek nevével olyan filmekben találkozhattunk mint például a Dumb és Dumber – Dilibogyók vagy a Keresd a nőt! Az elsősorban eddig vígjátékokkal foglalkozó rendező azonban bebizonyította, hogy egy színvonalas, intellektuális humorral operáló filmet is képes szinkronba hozni a drámai szállal.

A felépítést tekintve a film leginkább egy road movie-ra emlékeztet, az autózás és a turné a mozgatórugója a karakter-fejlődéseknek. Amikor egy picit leül a cselekmény, egy-egy olyan képsor erejéig, amikor nem éri valamilyen fenyegetés a szereplőket, akkor is nagyon erős párbeszédek hangoznak el, amelyeknek sokkal inkább az elgondolkodtatás a célja. Az alkotók nem próbálnak a politikai korrektség mögé bújva demagóg módon érzéseket kelteni, és ideákkal megtölteni a közönség fejét az előítéletek lerombolását illetően, sokkal inkább a szókimondás jellemzi a szóváltásokat.

De mi is az a Zöld könyv? És mitől is zöld? Az 1930-as években Victor Hugo Green, afro-amerikai író alkotott meg egy olyan útikalauzt, amely azokat a helyszíneket (étterem, szálloda, szórakozóhely) tartalmazza, ahol a feketék is megfordulhatnak, anélkül, hogy valamilyen rasszista inzultus érné őket. Olyan helyek, ahol „engedélyezett” az ott tartózkodás a színesbőrűek számára. Amennyiben ugyanis valaki nem tartotta be a Zöld könyv előírásait, úgy könnyen megüthette a bokáját. Úgy is lehetne mondhatni, hogy ez a könyv volt a biztonság záloga.

Érdekesség, hogy a filmváltozat elkészültét követően kemény kritika érte a filmet és az alkotókat Shirley családjának részéről, mivel állításuk szerint a sofőr és a zongorista között sohasem alakult ki ilyen elmélyült barátság, mindvégig megmaradt a főnök-beosztott viszony. Ez a tény azonban nem ront a filmélményen, a Zöld könyv ugyanis bátran indulhat a 91. Oscar-gálán öt jelölésével, amelyek között ott szerepel a Legjobb film, férfi főszereplő, férfi mellékszereplő, eredeti forgatókönyv és vágás kategóriája.

Vankó Dávid