Sun. Aug 18th, 2019

A hatalmi játszmák mezején – Két királynő

Sokadik alkalommal kerül feldolgozásra Stuart Mária élete, számos színdarab, irodalmi mű, és filmadaptáció készült a skót királynőről, aki céljait sohasem érhette el, akit saját népe sem fogadott el uralkodóként. Josie Rourke eddig színházi rendezőként tevékenykedett, ezúttal először ült rendezői székbe. A most készült változat pikantériáját a királynőket alakító színésznők személye adja, hiszen Saoirse Ronan és Margot Robbie is Hollywood legünnepeltebb színésznőinek számítanak jelenleg.

Stuart Mária 18 évesen megözvegyül, ezt követően megy Skóciába, hogy hivatalos minőségben uralkodhasson. A skót főurak és a nép személyében nem talál támogatókra katolikus vallásából fakadóan. I. Erzsébet, Anglia királynője is vetélytársat lát Máriában, ahogyan a skót uralkodónő is riválisként tekint Erzsébetre. A cél közös – Anglia és Skócia felett egy emberként uralkodni. Levélváltások során ismeri meg egymást a két királynő, míg Mária lassacskán kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy talán nem is Erzsébet a legnagyobb ellenfél, hiszen a trónfosztást megkísérlő személyek a skót udvaron belül keresendők.

A Két királynő első órájában a bemutatásé a főszerep. A cél megismerni a királynők személyét, karakterjegyeiket, motivációikat. Körülbelül az alkotás felénél a néző részese lehet egy pár perces, rövid csatajelenetnek, amely kifejezetten eltér a történelmi filmekben megszokottól. Egy ilyen műfajban a néző rengeteg vérre, öldöklésre, brutalitásra számít, ebben a tekintetben kifejezetten bátor és bravúros megoldás, hogy ez a tényező csak szolid mértékben van jelen a filmben. Az alkotás második felében egy sokkal sötétebb tónus lesz úrrá a vásznon, ahol leginkább a jellemtelen főurak ténykedései, a polgárháború szításának háttere és egy rendkívül kegyetlen gyilkosság kerül bemutatásra. Egy picit talán le is ül a film, hogy aztán az utolsó 15-20 percben újra peregjen, és magasztos hangvétellel zárulhasson.

Az alkotás legfőbb erénye a két főszereplő által prezentált árnyalt karakterábrázolás. Saoirse Ronan alakítja Stuart Máriát, a skót királynőt, akinek uralkodását folyamatos viszálykodás jellemezte egyaránt az angol és a skót királyság között, továbbá a hazai udvaron belül is. Ronan korunk egyik legtehetségesebb színésznője, a szigort állandóan alkalmazó uralkodónőt, határozott szerepformálással teszi hitelessé a néző számára.

Erzsébet királynő szerepében Margot Robbie látható, akit olyannyira elcsúfítottak a szerep kedvéért, hogy mindennemű adottságot lemostak róla, amely valaha vonzóvá tette a közönség számára. Erzsébet ridegségét a színésznő kitűnően hozza. Robbie immáron sokadik alkalommal bizonyítja színészbéli rátermettségét, továbbá azt, hogy szinte bármit rá lehet bízni.

Az uralkodónők közötti hűvös viszony ábrázolása a kettejük közötti találkozón hág tetőfokára, ahol a királynők kapcsolata teljesen kiszámíthatatlanná válik. Történelmi pontatlanságról is beszélhetünk ennek a jelenetnek az esetében, hiszen a két uralkodónő sohasem keresztezte egymás útját. A néző egyébként úgy érzi, mintha a két színésznő most találkozna először, s ez a forgatáson is így történt – előbb Erzsébet, majd Mária jeleneteit vették fel, ezt követően került csak sor a közös jelenetre. A többi színész munkája is legalább korrektnek titulálható, emellett dicsérendő az akcentusok kidolgozottsága, a skótok a helyi nyelvjárás szerint beszélnek – ez persze csak az eredeti angol nyelvű változatban köszön vissza.

Nem lehet kárhoztatni a filmet a helyszínek vizualitásáért, kitűnő operatőri munkával lehet illetni az alkotást. Vettek fel jeleneteket Skóciában és Angliában egyaránt, melyhez az érintetlen természet is hozzájárult. A festői szépségű tájak vagy éppen a kastélyok és a hozzá tartozó udvar is autentikusabbá tette a kültéri részeket – így fényképészeti szempontból nem lehet okunk panaszra. Lenyűgöző díszletek jellemzik a beltéri környezetet, és gyönyörű jelmezek ékesítik a színészeket. A film zenéjét Max Richter szerezte, aki rendszerint jól tudja ötvözni a komolyzene és a könnyűzene műfajait. Ebben az alkotásban a kontextusból adódóan a klasszikus zene kerül az előtérbe, amelyre jellemző a magasztos kompozíció. A magyar címadásnak köszönhetően egyaránt a skót és az angol királynő is meg lett jelölve, ez a történet azonban mégiscsak Stuart Mária története elsősorban.

A Két királynő tekintettel remake mivoltára, nem tud sokat hozzátenni elődjeihez, így elsősorban azok számára ajánlott, akik nem látták az előző filmváltozatot, esetleg nem ismerték ezt a sötét középkori történetet, vagy pusztán érdeklődnek a kosztümös mozik, történelmi drámák irányába. Nem ígér felhőtlen szórakozást, azonban felad néhány történelmi leckét.

Vankó Dávid