Tue. Nov 19th, 2019

Ha sikoltani szeretne, egészen nyugodtan tegye meg, senki sem fog segíteni! – A ház, amit Jack épített

A cikk a nyugalom megzavarására alkalmas leírásokat tartalmaz!

Lars von Trier 7 év után visszatért Cannes-ba A ház, amit Jack épített című kegyetlen pokoljárásával. A rendezőt 2011-es botrányos kijelentései („náci vagyok” és „megértem Hitlert”) után az idei évben engedték, hogy versenyen kívül bemutassa legújabb mesterművét, ami a tőle jól megszokott, végletekig gyomorforgató, és szinte nézhetetlen brutalitásba emelkedett. Legújabb alkotása a megosztó rendezőnek nem csupán egy film, hanem egy művészi vallomás és vallási vízió is egyben.

Lars von Trier Dante Infernojának újragondolt, modern verzióját mutatja be a vásznon. Dante 1307 – 1321-ig dolgozott művén, amely 3 könyvre bomlik és mindegyikben 33 ének található. Az első könyv a Pokol, amelyben Dante zarándoklatra indul az alvilágba, ahol rádöbben, hogy letért a helyes útról, ekkor azonban feltűnik a tisztaság és az erkölcs hőse, Vergilius, aki kivezeti a veszedelemből a mennyország felé. A Pokol és Dante hatása a film első percétől az utolsóig erősen dominálva vezeti a történetet az elkerülhetetlen befejezésig.

Az 1970-es évek Amerikájában az addig fennálló társadalmi stabilitást és demokratikus jóléti rendszert alapjaiban rengetik meg addig elképzelhetetlennek tartott változások, mint például Nixon elnök csúfosan véget ért vietnámi beavatkozása, majd utána a Watergate botrány. De nemcsak politikai, hanem társadalmi, és mára már popkultúrális vonatkozásai is voltak a 70-es évek elejének. Az addig szilárdnak képzelt társadalmi kapcsolatok és korlátok felbomlani látszanak, amikor Charles Mansont, – aki saját magát Sátán és Jézus megtestesülésének vélte szektájával együtt bűnösnek találják több rendbeli gyilkosságért. Ugyan ebben az évtizedben tevékenykedett Ted Bundy is, aki 30 nő meggyilkolását ismerte be, vagy például Jeffrey Dahmer neve sem lehet ismeretlen, aki 17 férfit és fiút ölt meg, miután megerőszakolta, megkínozta vagy utólag feldarabolta, és elfogyasztotta őket. Ezek hatására megjelent a nagybetűs polgárpukkasztás és polgári provokáció, létrejönnek a kifejezetten ezzel a témával foglalkozó szubkultúrák. Soha nem látott érdeklődés mutatkozott ekkor a publikumban a pszichopata sorozatgyilkosok iránt. Ne felejtsük el megemlíteni a bűnüldözők munkáját sem, amikor még a helyszínelés és a profilozás nem is létezett, és a rendőrségen igen nagy inkompetencia uralkodott a sorozatgyilkosok üldözése terén. Ezt a film ki is használja, több kifejezetten humoros jelenetet adnak hozzá a filmhez.

A film ebben az Amerikában játszódik, középpontjában Jackkel (Matt Dilion), aki egy teljesen átlagos mérnökként saját házának felépítésén munkálkodik. A film 12 évet ölel fel Jack életében, aki 5 véletlenszerű fejezetben demonstrálja ördögi tetteit. Az érdekességek akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy Jack nem csupán egy szürke kisember, hanem egy kényszerbetegségben szenvedő, szadista, pszichopata sorozatgyilkos, a gyilkosság okozta kielégültség mellett a gyilkosságban fellelhető művészetért vadássza le, és kínozza meg áldozatait. Jack folyamatosan, az egyes fejezetek végén reflektál és elmélkedik tettein, azonban ez nem monologisztikus formában történik meg, hanem párbeszédes stílusban az olasz akcentusú kísérőjével, Verg (Vergiliusz) nevű öreg úrral (Bruno Ganz).

Az epizódokban elmeséli, hogyan ölte meg áldozatait, kezdve azzal az ártatlan nővel (Uma Thurman), akinek defektet kapott a kocsija, amit aztán nem tudott megjavítani. Az éppen arra járó Jack a piros kis furgonjával segít neki, de a hölgy addig bizonygatja, hogy antihősünk úgy néz ki, mint egy sorozatgyilkos, és addig locsog, amíg Jack szét nem veri a fejét egy autóemelővel. A második gyilkosság egy öreg néni házában történik, akihez rendőrnek kiadva szeretne bejutni Jack jelvény nélkül, de az elővigyázatos asszony nem engedi be. Később megtörik a jég, amikor Jack biztosítási ügynökre módosítja meséjét, és a nőt végül a saját nappalijában fojtja halálra. Ezek után szembesülünk azzal, hogy Jack kényszeres tisztaságmániás: a gyilkosság bevégeztével négyszer vagy ötször megy vissza a lakásba feltakarítani a képzeltnek vélt nyomokat. Emiatt majdnem le is bukik egy rendkívül humoros jelenetben. Azonban itt a humor véget is ér, és elkezdődik az igazi kegyetlen, brutális polgárpukkasztás. Jack és a „családja” elmennek vadászni, azonban vad helyett a két kisgyereket és édesanyjukat (Sofie Gråbøl) mészárolja le a protagonista, majd a kisfiút a hullamerevség beállta után ki is preparálja a hűtőkamrában, ahova a film végére több, mint 60 hullát halmoz fel. Az utolsó gyilkosságban a tipikus szőke, nagymellű „barátnőjét” (Riley Keough) öli meg, mielőtt levágja a melleit. A filmben a kor társadalmi közönye nagyon jól megmutatkozik. Az egyik jelenetben az áldozatát kifejezetten arra kéri, hogy ordítson ki az ablakon, hogy segítsenek neki, hiszen tudja: senki nem fog segíteni.

A film a pszichopátiát és a gyilkosságra való kényszert a legexplicitebb módokon mutatja be. Láthatjuk, ahogy Jack a legirreálisabb módokon gyilkol, a következményekre egyáltalán nem gondolva. Egy olyan jelenet is látható a filmben, amikor visszamegy az áldozat lakására a korábban megölt nővel, meg egy másik nővel, akit utána öl meg csak azért, hogy a tökéletes fényképet elkészíthesse róluk, egy jobb pozícióban. Számára csak tökéletes alkotás lézetik, hiszen véleménye szerint ez is művészetnek számít. Erre reflektál Verg, aki szerint művészetet csak a jó és nemes dolgok ihlethetnek. A film végére Jacket egy szorult helyzetből Verg menekíti ki, aki miután ötletet ad neki, hogy ne az eddig használt kevésbé kompatibilis anyagokból, hanem az addig meggyilkolt és csonkított testekből építse meg sokat emlegetett házát, elkíséri egy szürreális út során antihősünket a pokol peremére.

A filmben számos montázs található, amelyek demonstrálják archív felvételekből, amiről éppen szó van. Így például összevágott képekből megtanulhatjuk, hogy épültek a középkori katedrálisok vagy a desszert bor és az aszú hogyan készül vagy a Harmadik Birodalom főépítészét, Albert Speert és Hitlert valamint a koncentrációs táborokat is láthatjuk, amely vélhető egyfajta polgárpukkasztásnak a korábban történtekre reflektálva.

A szereplők szenzációsan játszanak, számomra Matt Dillon játéka magával ragadóan félelmetes. A lelketlen pszichopata ilyen mélységű ábrázolása vérfagyasztóan hasonlított Christian Bale Amerikai Pszichóban alakított szörnyetegéhez. A montázsok zseniálisan megtörik a filmnek a monotonitását, ami nem laposodik el a végére sem. A brutális gyilkosságok a képernyőn gyomorforgatóan hatnak, de a nagyon sok közeli felvétel, vagy éppen kézi kamerával felvett részek is tökéletesen beleillenek a műbe.

Ez a film garantáltan veled fog maradni miután kijöttél a moziból, és nem fog egyhamar elereszteni, azonban a 18-as karikát ebben az esetben ajánlott szigorúan venni! A ház, amit Jack épített a tervek szerint november 29-től látható a magyar mozikban.

Vizi Gergely