Sun. Aug 18th, 2019

„Bármit megvehettem, csak az időt nem.” – A csempész

Tagadhatatlan, hogy Clint Eastwood Hollywood történelmének legendás alakja. Elismerést szerzett színészként, rendezőként és producerként egyaránt. Energiája végtelen, hiszen az elmúlt öt év során három filmet jegyez direktorként. Legújabb alkotását azonban nem csupán rendezte, de ő is játssza annak főszerepét. Eastwood Az utolsó csavar című drámája óta nem szerepelt a kamerák előtt, így mintegy hatévnyi kihagyást követően láthatjuk újra a vásznon. A rendező alkotását, mint megannyi más filmjét (pl. Amerikai mesterlövész, A párizsi vonat), A csempészt is egy igaz történet inspirálta, Leo Sharp életét dolgozták fel a készítők.

Earl Stone (Clint Eastwood) nyolcvanas évei végét tapossa, kertészeti vállalkozása tönkrement, házát hamarosan elárverezik, jóformán az egyetlen megmaradt tulajdona egy autó. Családjával elhidegült a kapcsolata. Unokája hamarosan férjhez megy, az eljegyzési partin az egyik drogcsempészésben is jártas vendég pedig munkát ajánl a csődeljárás szélén járó férfinak. Earl-nek mindössze A pontból B pontba kell elszállítania időnként egy-egy csomagot, mindenféle kérdezősködés nélkül. Mivel Earl-nek sohasem volt priusza és közlekedési kihágása, így a legbiztonságosabb szállítónak bizonyul a kartell körében. Azonban ahogyan változnak a szállítandó mennyiségek, változnak a főnökök is, akik nem nézik jó szemmel a csempész saját normarendszerét, és szabadszelleműségét. Hamarosan Stone nélkülözhetetlenné válik, azaz a kilépés – amely az első pár fuvar során még választható funkció lett volna – immáron lehetetlen. Mindeközben a DEA, a Kábítószer-ellenes Hivatal azon dolgozik, hogy lefülelje a legendás hírű csempészt, aki már több száz kilogramm kokaint szállított, és felszámolja a kartell szállítmányát.

A film legnagyobb erőssége Eastwood alakítása. Játéka hiteles, a színész koránál fogva tökéletesen tudja reprezentálni Stone megvetését a jelenkori technológia iránt. A férfi mintha mindent elvesztett volna, amiért élni érdemes. Egész életében dolgozott, vagy legjobb cimboráival lógott, de közben elhanyagolta a családját, azokat az embereket, akik a legtöbbet jelentették valójában a számára. Ennek okán most, megvénült fejjel kénytelen elszámolni saját hibáival, pocsék házastársi és családapai mivoltával. Alapvetően Earl Stone karakterépítésén kívül a többiek megismerésére nem fordít különösebb figyelmet az alkotás, a mellékszereplők jellemvonásait leginkább Earl hozzájuk fűződő viszonya alapján ismeri meg a néző.

Bradley Cooper alakítja a film másik fontos szereplőjét, Colin Bates DEA-ügynököt. Bates babérokat szeretne aratni új munkahelyén, ezt pedig egy sikeres letartóztatással érhetné el. A kartell felszámolása pedig nem ígérkezik könnyű feladatnak, hiszen a drogcsempészés rafinált módon működik. Bates minden elé helyezi a munkát, ennek szemléltetésére pedig a közte és Earl közötti beszélgetésben nagy hangsúlyt fektetnek az alkotók. A két férfi közt egy érdekes eszmefuttatás alakul ki, mivel ahogyan Earl annak idején, úgy a DEA-ügynök számára is fontosabbá vált a munka. A nyomozó pedig kész hallgatni a tapasztalt férfi tanácsaira.

Mellékszerepekben feltűnik Dianne Wiest (Hannah és nővérei, Ollókezű Edward) mint Earl egykori felesége, aki képtelen megbocsátani neki, hogy személyével sohasem képezte a família részét. Wiest-et ritkán lehet már látni filmvásznon, azonban Eastwood-dal való interakciói természetesek. Érdekesség, hogy Earl filmbéli lányát, Iris-t, a rendező-színész lánya, Alison Eastwood (Éjfél a jó és rossz kertjében) alakítja. Iris viszonya édesapjával még elhidegültebb, a kettejük közötti kapcsolatrendezésre már alig jut idő az alkotás során.

A színészi játék kifogástalan, azonban a rendezésről és a forgatókönyvről ez már kevésbé mondható el. Alapvetően két szálra lehet bontani a cselekményt, az egyik Stone kalandjait meséli el, a másik pedig a DEA nyomozását. A történet 80%-a az idős férfi sodródását mutatja be, a maradék 20% pedig a mellékszál részét képezi, amely így csak felületesen kerül bemutatásra. A háttérben megbújó családi dráma pedig a történet végén egy tanmesévé alakul, miszerint sosincs késő a megbocsátásra. Mivel Earl egy idő után már nem tud kiszállni a mókuskerékből, jóformán ideje sincs a múltbéli konfliktusok elsimítására, így a forgatókönyvben a családi dráma bemutatása is felszínes marad.

Ami viszont A csempész pozitívumának tekinthető, az a humor alkalmazása több fronton is. A poénokat legtöbbször a generációs különbségekből fakadó technológiai felkészületlenség adja. Earl kárhoztatja a nála fiatalabb korosztályt, amiért folyamatosan mobiltelefonjaikba bújva élnek, azonban képtelenek egy kerékcserét elvégezni, ha úgy adódik a helyzet. A másik helyzetkomikumot azok a jelenetek biztosítják, amelyekben az idős férfi fiatal nők társaságába kerül, Eastwood bebizonyítja, hogy számára az éjszakai életben való részvétel sem jelent kihívást. Hangosan biztosan nem fog nevetni a néző a film megtekintésekor, azonban jó néhány megmosolyogtató pillanatot fog okozni.

A csempész egyaránt szól felelősségvállalásról, a megbocsátásról, valamint arról, hogy a meglévő időnket (kortól függetlenül) azokkal töltsük, akik igazán fontosak számunkra. Eastwood egy kétórás autózásra hívja a nézőt, amely során azt a tanulságot kapja, hogy sohasem késő szembesíteni önmagunkat tetteinkkel, és megtenni egy lépést a konfliktusok rendezése érdekében.

Vankó Dávid