Mon. Sep 23rd, 2019

Félelem és reszketés Derry-ben – Az: Második fejezet

Stephen King regényét adaptálni sosem egyszerű. A munkásságából készült filmográfiát tekintve számos olyan példát találhatunk, amikor az irodalmi mű filmadaptációja elvérzett vagy anyagi vagy kritikai szempontból. A valaha élt egyik legsikeresebb író könyvei valóságos reneszánszukat élik ma, különösen a horror és a fantasy műfajában jeleskedő alkotások, hiszen az elmúlt évek során számos regényét (pl. Carrie, Az, Kedvencek temetője) dolgozták fel újra vagy először (pl. A setét torony). Fennállt a lehetőség, hogy King bestseller regényét, a bohócjelmezbe bújtatott sorozatgyilkos és a Vesztesek Klubjának közös történetét megismerjük a nagyvásznon is. Született már erre kísérlet 1990-ben is, azonban az író – meglehetősen – fantáziadús víziójának megfilmesítését korlátozta a technológia, így például a harminc évvel ezelőtt készült Az egyes – ijesztőnek szánt – jelenetei már-már komikusnak hatnak manapság. Így a regény – mondhatni – kiáltott már egy új, minőségi feldolgozásért, hogy Derry borzalmait széles körben megismerhesse a közönség. Két évvel ezelőtt, 2017 szeptemberében kasszát robbantott a Warner Bros. Pictures, amikor bemutatta az író világhírű regényének újabb filmadaptációját. 700 millió dollárt termelt, s ezzel a legtöbb bevételt hozó horrorrá avanzsálódott elő. A történetet pedig – hasonlóan az eredeti televíziós változathoz – két részre osztották, érthetően a regény terjedelmes mivoltából. A nézőknek mindössze két évet kellett várniuk a történet folytatására, a végeredmény pedig most megtekinthető a mozikban.

A Maine állambeli Derry nevű kisvárosban 1989-ben hét tinédzser küzdött meg egy vérszomjas bohóccal. Huszonhét év telt el, s az egykori győzelem is már a múlté, a Vesztesek Klubja pedig feloszlott, tagjai boldogan vagy szürkén, de élik mindennapjait a felnőttkorral járó általános nyűgökkel. 2016-ban Pennywise ígéretéhez híven 27 év múltán visszatér, hogy gyerekeket öljön, a bohóc pedig üzenetet is hagy, amelyet Mike (Isaiah Mustafa) fedez fel, s azonnal összeverbuválja a szétszéledt csapatot. Már a visszatérés estéjén fura események sora veszi kezdetét, hamarosan pedig elszabadul a pokol. A Vesztesek Klubjára hárul a feladat, hogy megakadályozza a gyilkos bohóc rémtetteit, s ezzel örökre bevégződjön Pennywise sorsa.

A készítők és a stúdió számára sem volt kérdés, hogy valódi hollywoodi nagyágyúk játszák-e a Vesztesek klubjának tagjait, a produkcióhoz pedig leszerződtették Jessica Chastain-t és James McAvoy-t. A két színész már számos alkotásban játszhatott korábban együtt (Egy szerelem története-filmek; X-Men filmek), némelyikben még a kémia is működött közöttük. Jelen alkotás esetében is korrekt játékot nyújtanak, azonban – önhibájukon kívül – nem volt igazán lehetőségük drámai tehetségük kifejezésre juttatására. Kitűnik azonban a Richie-t alakító Bill Hader és az Eddie szerepében feltűnő James Ransone szerepformálása, amely egyaránt kínál egy humorosabb és egy drámaibb vonalat is a történetben. A show-t azonban kétségkívül Pennywise viszi el ezúttal is, hiszen Bill Skarsgård számára legalább akkora kihívás és élmény volt eljátszani második alkalommal a vérszomjas bohócot, mint az első felvonás készültekor. S ha azt állítjuk, nála tökéletesebb Pennywise-t nem lehetne elképzelni, mindent elárultunk az általa nyújtott teljesítményről – még a szeme sem áll jól.

Ahogyan az a bevezetésben is említésre került, King-et nehéz, de talán lehetetlen is tökéletesen filmvászonra adaptálni. Ennek oka akár kereshető a történetmesélésben, amelyet egy nagyfokú részletesség kísér, de megemlíthető a terjedelem, hiszen ebben az esetben egy körülbelül 1100-1200 oldalas könyvet sűrítettek bele két mozifilmbe. Negatívum itt az aránytalanság végett róható fel, hiszen a horror ötvöződik a dráma és a komédia műfajával is. És egy ilyen trió – ha működik is a könyvben – lehet, hogy kevésbé arat sikert a vásznon az átírást követően. A rémisztés műfaja jól működik, a készítők rendesen megspékelték a filmet jump scare-ekkel, amelyek néha hatásvadászok, máskor viszont tényleg a frászt hozzák a nézőre. A humoros szál is jelen van, köszönhetően Richie Tozier (Bill Hader) standup-osi karrierjének és válogatott oltásainak. Azonban a drámai vonal már nem fenékig tejfel, és ez elsősorban a forgatókönyvnek köszönhető, mivel nem sikerült brillírozni a műfajok keverésekor. Ez feltehetően az egyik legnehezebb feladat egy adaptálás során, hiszen könnyen tűnhet fel aránytalanság, amikor bizonyos részek átemelésre kerülnek egy regényből, mások pedig szelektálásra. Jelen film esetében legtöbbször pedig a rémisztgetésre kihegyezett jelenetek elhappolták a drámai szálak mélységét, a műfaj teljes eltűnéséről még így sem beszélhetünk, hiszen Billnek véglegesen fel kell oldania kisöccse iránt érzett bűntudatát, Pennywise pedig folyamatosan próbára teszi őt. Azonban más drámai vonal tekintetében a katarzis felszínes marad, és több szál is csak utalás vagy vizuális formában kerül kifejezésre.

A fantáziák, látomások filmre vitele már kevésbé jelent gondot, mint évtizedekkel ezelőtt, azonban mindenképpen próbára teszi a speciális és vizuális effektekért felelős személyeket. Ebből a szempontból pedig meglehetősen mértéktartó az alkotás, nem esik túlzásokba, és ez mindenképpen pozitívumnak tekinthető, hiszen így is látványorgiában pompázik a néző szeme. Emellett igen kreatívak azok az átkötések, amelyekkel összekapcsolják a múlt és a jelen idősíkját. Számos olyan jelenetet forgattak le, amelyek – visszaemlékezés formájában – a múltban játszódnak, és a karakterek fiatal és felnőttkori énjeit hozták össze egy-egy felidézés erejéig. Bizonyos esetekben a CGI-technológiát hívták segítségül, hiszen az első felvonásban játszó gyerekszínészek óriási változásokon mentek keresztül az elmúlt két év során. A zenét Benjamin Wallfisch jegyzi, és hangulatában szinte semmilyen tekintetben nem tér el az előző részben megkomponált zenei betétektől. A filmbe beválogatott dalok közül egy-két slágert viszont meglepetésszerű helyeken hallhatunk majd a filmben.  

Összességében Pennywise bohóckodása kevesebb nevetést, viszont annál jóval több rettegést kínál az új fejezetben, amelyre a stúdió összehozott egy csapat jó színészt és elkészített egy hibáktól nem mentes, de korrekt lezárást. Újabb King-adaptáció készült, és pontot tehetünk egy bestseller regény megfilmesítésére. 

Vankó Dávid