Sun. Aug 18th, 2019

Kenyér a túlélésért – Apró mesék

A magyar filmgyártás 2019-ben újabb kísérletet tesz a film noir megidézésére. A tavaly elkészült Budapest Noir nagy beharangozását követően leszerepelt a pénztáraknál, és a kritikusokat is erősen megosztotta. Március idusán érkezett Szász Attila rendezésében Köbli Norbert forgatókönyve alapján az elsődlegesen mozivászonra szánt Apró mesék. A főszerepekben Szabó Kimmel Tamás, Kerekes Vica, és Molnár Levente láthatóak. Az alkotópáros egy olyan izgalmas sztorit tett le az asztalra, amely egyben ötvözi a film noir, a western, a thriller és a szerelmi történet műfaji elemeit.

A második világháború csak kevesek számára ért véget a ’40-es években. A legtöbb katonának elvitt férfiról nem érkezik haza hír, éppen ezért apróhirdetések formájában keresik a hozzátartozók a lehetőséget az információszerzésre. Ezek a hirdetések rendszerint részletes leírást tartalmaznak a fronton eltűnt katona beosztására, elhelyezésére, századára vonatkozóan. Hankó Balázs (Szabó Kimmel Tamás) sorra lapozza az újságokat, majd felkeresi az eltűntek rokonait – és koholt történetével biztatja őket a visszatérést illetően. Azonban a rutinmunka egy ponton félresiklik, és vonattal kell vidékre menekülnie. Egy elhagyott erdőben egy családanya (Kerekes Vica) és annak fia (Tóth Bercel) nyújt menedéket az eltévedt idegen számára.  Ám, épp a senkiföldjén kell Hankónak megtanulnia először felelősséget vállalni.

A rendezés és a forgatókönyv korrekt, a színészi alakításokban sem lehet kivetnivalót találni. Itt-ott előfordul néhány mellékszerepben egy-egy túljátszott alakítás, azonban Szabó Kimmel Tamás és Kerekes Vica kettőse ezt helyre teszi. Elismerés illeti továbbá a háborúból visszatérő, kőkemény apa és férj figuráját megtestesítő Molnár Levente karakterformálását is. A veterán családapát életrehívó színész játékában fellelhető kiszámíthatatlan reakciók adják a karakter színezetét. Azonban nem lehet szó nélkül elmenni a Virgilit megformáló Tóth Bercel játéka mellett sem, a kissrác vásznon való jelenléte sokszor hajlamos pattanásig feszíteni az éppen aktuális szituációt.

Az események nem peregnek folyamatosan, a megérkezést követően megkezdődik az idilli állapot, Hankó és a magányos asszony között viszony alakul ki. Judit nem várja haza férjét, annak erőszakos volta miatt, így gyilkos tervet sző házastársa ellen, amiben Hankó segítségét kéri. A történet itt picit leül, a néző mégsem unatkozik, valamilyen feszültség mégis lappang bennünk. A férjet várjuk, kivárjuk, elvégre messziről érkezik, feltűnése már-már kevésbé nevezhető váratlannak. Bérces érkezése alaposan felrázza a közönséget az utolsó 45-60 percre. Mondhatni, itt kezdődik a felszín alatt dúló harc a messziről jött idegen és a családapa között, ám az igazi konfliktus magában Hankóban dúl – hajlandó lesz-e félredobni elveit vagy ahogyan eddig is, gyávaságába burkolózva fog menekülni? Habár Hankó lelki vívódása központi eleme a cselekményszálnak, az erőteljes feszültségteremtés miatt olyan atmoszféra uralkodik, amelyből fakadóan peregnek az események, gyors a történetvezetés, és amely kevésbé teszi lehetővé a Hankó karakterére irányuló drámai hangvételt.

Az alkotást korhű díszlet jellemzi, amelyhez hozzájárul a háború utáni Budapest ábrázolása is. Emellett elhelyeztek jó néhány folyóiratot, és a kor legnépszerűbb lemezeit, amellyel még inkább befogadhatóvá tették a filmet a közönség számára. Több szempontból is sikerült a korszellemet megidézni. Egyrészt a film képi világa magával ragadó, a többségében uralkodó fakó jelenetek célja visszaadni a zűrzavaros időszakot. Ezt a sötét tónusú színvilágot olykor-olykor Hankó meséi megszakítják, ugyanis a kicsit élénkebb színek itt jutnak fontosabb szerephez. Érdekesség, hogy tulajdonképpen a földi pokol, a hófödte orosz táj bemutatásakor “oldódhatunk” fel a hosszú ideig uralkodó sötét árnyalatok alól. A flashback így valódi meglepetéssel bír – ezekbe a jelenetekbe olyan gyorsan vált át a dramaturgia, hogy a néző szeme egyszerűen képtelen hozzászokni az újabb szekvenciához. Ez talán zavaró lehet a nézőnek, az élményt legegyszerűbben az Aljas nyolcashoz lehetne hasonlítani.

A film noir kedvelőit ugyan nem fogja meglepni, tekintettel a tényre, hogy a sztori töredéke játszódik Budapesten. A noir műfaja itt sokkal inkább a stílusjegyekből és az időbeli elhelyezésből fakadóan elevenedik meg, ennek kapcsán már lehet szó a stílusra hajazó elemekről – így tehát a noirság inkább külsőség. Azok számára, akik a műfajjal esetleg csak ismerkednének – itt-ott még okozhat egy-két kellemes meglepetést. Az alkotás sokkal inkább megeleveníti a western hagyományait. Végső soron, az Apró mesék egy feszültséggel teli hazai alkotás, amely egy pillanatra sem hagyja lankadni a néző figyelmét, és amelyet elsősorban annak érdemes megtekinteni, aki szereti a romantikus filmek és a thrillerek stílusjegyeit magába hordozó filmeket.

Vankó Dávid