Sun. Aug 18th, 2019

„Mind legendák vagyunk”– Bohém rapszódia

Hosszú évtizedek előzték meg, mire elkészült a Freddie Mercury életét és a Queen sikertörténetét feldolgozó film. E kettő elegyéből született meg a Bohém rapszódia.  A kezdeti sikerektől, Mercury 1970-es csatlakozásától az 1985-ös Live Aid koncertig mutatja be az énekes történetét, a Queen felemelkedését, és a kettejük szimbiózisát.

Hogyan is foglalható össze a Queen története? Adott egy Smile nevű banda, akit még a kezdeti stádiumában otthagyott az énekese, mert nem hitt benne. Az egyik koncert után Mercury mint énekes felajánlotta magát a zenekar számára, ezzel kezdődött a legendás formáció együttműködése, majd később John Deacon basszusgitáros is csatlakozott hozzájuk. A Queen annak köszönhette sikerességét tehetségük mellett, hogy mindig az önmegvalósítás jegyében dolgoztak, és soha nem féltek nemet mondani egyik zenei iparmágnásnak sem. Nem az anyagiak voltak számukra az elsőrangú tényezők, hanem az, hogy az elképzeléseik valósuljanak meg. Az együttes nem véletlenül hangoztatta, hogy nem csupán rockbanda, hanem több annál. Ez például abban a jelenetben nyilvánul meg, amikor az együttes elkészül a Bohemian Rhapsody-val, de az EMI nagyfőnöke, Ray Foster nem hajlandó rádióba küldeni a számot. A Bohém rapszódia azt a sztorit mutatja be, amelyben Freddie Mercury tehetségével és személyiségével a magasságokba és a slágerlisták élére állította a Queen-t, amely persze nem valósulhatott volna meg a többi bandatag együttműködése és kvalitásai nélkül. Az alkotók kitértek a frontember és a többiek között elharapódzó mosolyszünetekre, amikor nem álltak szóba egymással, ez részben egy-egy dal sikertelenségének vagy a szólókarrier felajánlásának volt tulajdonítható.

Rami Malek életre keltette Freddie Mercury-t. Az első mozifilm főszerepét játszó színész elképesztően életszerűvé tette a legendás frontember karakterét, ragyogó alakítást nyújt. Óriási átalakításon kellett átesnie, például az énekesre jellemző mozdulatokat egy koordinátor segítségével sajátította el. Freddie egyedi beszédstílusát is teljes mértékben sikerült visszaadnia, ezért a Filmcézár elsősorban eredeti nyelven ajánlja a Bohém rapszódia megtekintését. Mivelhogy a film elsősorban Mercury biográfiája, így Malek-nek totálisan az énekes bőrébe kellett bújnia, hogy a magánéletre jellemző drámai szituációkat is hitelesen tudja reprezentálni. A Bohém rapszódia fontos figyelmet fordít a frontember magányos életvitelére, továbbá az egyedüllétet eloszlató nagyszabású partikra, amelyeken a vendégként hívott barátok sokkal inkább voltak álbarátok. Az alkotás bejárja a Mary Austin-nal való kapcsolata egészét, kezdve megismerkedésüktől, Freddie coming out-ján keresztül, az életen át tartó barátságig. Feldolgozták Freddie több viszonyát is, de a Jim Hutton-nel való kapcsolatra már nemigen futotta a játékidőből, holott Hutton tekinthető az énekes utolsó nagy szerelmének.

DF-25953 – L-R: Joe Mazzello (John Deacon), Ben Hardy (Roger Taylor), Rami Malek (Freddie Mercury), and Gwilym Lee (Brian May) star in Twentieth Century Fox’s BOHEMIAN RHAPSODY. Photo Credit: Alex Bailey.

A további mellékszerepekben is remek alakításokat láthatunk, Mary Austin szerepét Lucy Boynton alakítja, akit egyre többen kezdenek el foglalkoztatni, szerencsére. A tavalyi év óta a Gyilkosság az Orient Expresszen és az idei Apostle című mozikban szerepelt, ezúttal drámai oldalát mutathatta meg. A többi Queen tag szerepében kevésbé népszerű, de nagyon tehetséges színészek brillíroznak.

A forgatás körüli és a forgatást megelőző hangulat korántsem volt rózsás, egyrészt a főszereplő személye körüli viták miatt – Sacha Baron Cohen lett volna az eredeti főszereplő, de kreatív nézeteltérések miatt végül távozott a produkcióból. Korábban az a hír járta, hogy az angol színész és a Queen tagok közötti nézeteltérések egyik fő oka abból fakad, hogy Cohen egy bevállalósabb filmet szeretett volna, amely amellett, hogy Freddie központú, nagy hangsúlyt fektet a betegségére, az AIDS-re. Végső soron egy Mercury életrajzi film kerekedett a projektből, amelyben azonban John Deacon, Roger Taylor és Brian May maga a földre szállt angyal, míg Freddie karakterábrázolása sokkal árnyaltabb. A másik rendszerint problémát okozó tényező maga Bryan Singer volt, a rendező ugyanis több alkalommal elfogadhatatlan viselkedést engedett meg magának a színészekkel szemben, így végül a filmet Dexter Fletcher hozta tető alá (neve mégsem szerepel a stáblistán).

Jelentősebb probléma a forgatókönyvvel volt, mivel a Bohém rapszódia egyensúlyozni akar a Queen felemelkedés-története és Mercury biográfiája között – ez pedig lehetetlen. Így például az együttes bizonyos tagjainak, például John Deacon karakterének körülbelül 10-20 mondatnál több dialóg nem jut a filmben. Ez persze annak is köszönhető, hogy az alkotást a bandatagok közül May és Taylor felügyelte, így az ő karaktereik valamelyest nagyobb jellemrajzzal bírnak a cselekményben. A cselekményben egy-két bukfenc akad az időkezelésben. A filmben Mercury még a Live Aid előtt tudomást szerez HIV-fertőzöttségéről, holott ez csak két évvel később derült ki, 1987-ben. Így tehát a betegséget valószínűleg már a második nagyobb, Jim Hutton-nal való kapcsolata alatt szerezhette. Ez a változtatás bizonyára azért került a végleges változatba, mert a 135 perces játékidő ebben az esetben túl szűkös lett volna a valódi eseménysorozat bemutatására, így belefoglalható volt a történetbe.

Miként lehetett volna még egy kicsit érdekesebb a sztori? Ha picit bevállalósabban tárja fel Freddie életét – ha már egy biográfiai film készült róla – és a betegséggel eltöltött néhány évet, illetve az Innuendo album elkészítését is feldolgozza, amely felvételeinél a frontember már valóban súlyos beteg volt. Az I’m Going Slightly Mad és a These Are The Days Of Our Lives című dal az utolsó albumon foglalkozik a betegséggel járó szociális kirekesztettséggel és a megszámlált napokkal. Ezek a dalok ugyan nem kerültek bele az alkotásba, azonban a Mercury-val felvett utolsó dal, a The Show Must Go On a tökéletes zárás a film végére. Freddie magánéletének és viszonyainak bemutatása fontos szerepet kapott, a korábbi pletykákkal ellenben a homoszexuális szál végig megjelent a Bohém rapszódiában, a PG-13 korhatár-besoroláshoz mérten korrekt módon került bemutatásra szerelmi élete.

A film végi Live Aid koncertet szinte teljes egészében újraforgatták, a játékidő mintegy 15 percét tette ki, amely arra adott lehetőséget, hogy a nézőközönség (újra) részese lehessen a zenetörténeti eseménynek. Az utolsó negyed óra felspanolja a nézőt, itt az alkotás átcsap már-már koncertfilmbe. Itt el kell árulni, hogy csupán a CGI közönséget csábították a Live Aid újraforgatott koncertjére. Más bravúros zenei megoldásokat is alkalmaztak a filmben – például a lemezeken megjelent koncertfelvételeket használták fel az alkotásban szerepet kapott koncertekhez.

Ki fogja elsősorban szeretni ezt a filmet? Az eszetlen nagy rajongók. Az együttes legnagyobb slágerei csendülnek fel szinte minden ötödik percben, például az elkészítés kontextusában, de előfordul lírai aláfestő balladaként is (a Who Wants To Live Forever szól, amikor Mercury tudomást szerez a gyilkos kórról). Sokszor a néző érzése már az, mintha nem is egy filmet nézne, hanem egy videoklip-folyamot, amelyet néha közbeékeltek a zenekar történetének legfontosabb állomásaival. Egy bizonyos, hogy a dalok alatt a közönség – amely egy kicsit is kedveli a banda zenéjét – extázisba fog kerülni a megtekintés során.

A filmet  november 1-én mutatják be a hazai mozik.

Vankó Dávid